Vigh Konor

Az életem napról napra

12 óra története

 

Elérkezett hát az a nap, amire anya és apa már nagyon vártak. 2011 február 17. Pont egy nappal anya születésnapja előtt. Történt ugyanis, hogy anyának be kellett mennie a kórházba amnioszkópiás vizsgálatra. Ez magzatvízvételt jelent. Mivel ennek a vizsgálatnak a következtében sok nőnél beindul a szülés, ezért neki is mondták, hogy vigye magával a baba cuccokat. 9 óra lehetett amikor anya elindult a kórházba. Nem volt könnyű neki menni. Apa dolgozott, így egyedül indult ek. A csodálatos BKV 2 járatával, először egy busszal, majd pedig egy villamossal tudott a kórházba eljutni. Viszont amikor leszállt a villamosról, akkor már érezte hogy innen nem már nem megy haza nélkülem. Irtózatosan görcsölt a hasa. Bement a nőgyógyászatra, ahol közölte hogy vizsgálatra jött. Egy hölgy viszont haza akarta küldeni, hogy jöjjön vissza másnap, mivel úgy is 18.-ára volt kiírva. De anya mégis erősködött, hogy ő már nem megy haza, mert érzi hogy szülni fog. Hát nem volt mit tenni, a mogorva nő felküldte a szülészetre. Ott fogadták is, szerencsére sokkal kedvesebbek voltak az ottani emberek. Bekísérték egy szobába, ahol fél órára felrakták egy NST vizsgálatra, ami figyeli a méhösszehúzódásokat, a baba vérnyomását és pulzusát. Amikor ennek vége lett akkor beigazolódott hogy anya tényleg vajúdik velem.

Közben apa munkahelyén:

Apa dolgozott, amikor megcsörrent a telefonja. Mivel megbeszélték anyával, hogy ő csak akkor fogja hívni, ha beindul a szülés, ezért apának ha megcsörrent a mobilja, akkor már egyből görcsbe rándult a gyomra. Ekkor sem történt ez másképp. Telefon csörög, apa félve kiveszi a zsebéből, majd látja hogy anya hívja. A szívverése 200 körül lehetett amikor felvette. Nem szólt bele, csak várta hogy beleszóljanak. És megjött a hang az éteren keresztül: "